2013. március 15., péntek

Nem tűntem ám el...

... csak a fb-ra gyorsabb felrakni egy-egy képet, meg ott valószínűleg többen olvasnak-nézegetnek, mint itt, így nagyobb a csábítás, hogy abban a tíz percemben, ami éppen akad, oda pakoljak dolgokat. A kommenteket köszönöm szépen, jólesik, hogy gondoltok rám. Igyekszem én is be-benézni a blogokba, bár mostanában ritkán jön össze.
Ékszerek viszont születnek, szinte megállás nélkül, például ő, mert ilyen színű Granadát még nem mutattam itt:


Szeretem, amikor rendelnek tőlem egy nyakláncot, ami végül annyira tetszik a gazdájának, hogy kér hozzá fülbevalót is. Az ékszerkészítésben az a legjobb, hogy sokszoros örömforrás.

3 megjegyzés:

Liza írta...

Csodaszép!
Én jobban szeretem bogokban csodálni ezeket a szépségeket, lehet régimódi vagyok!

gyöngyblogú lány írta...

Köszönöm :) Nem hiszem, hogy az vagy. A facebook nekem személytelen, jobban szeretem a blogokat, ez utóbbiaknál azonban eléggé meg van kötve az ember keze.

Lyra írta...

Beautiful!!!