2012. június 30., szombat

Hétvégi leopárd


Régóta szerettem volna barkácsolni valamit leopárd jáspisból, egy ideje őrizgettem már a fánkot.


Lehet, hogy ez a legkülönlegesebb nyaklánc, amit valaha készítettem, még nem tudtam eldönteni. A világos tekla gyöngyök élőben visszafogottabbak.


Cirka 44 centi hosszú a nyaklánc, minden kövecskének más a mintázata, szóval, remekül el lehet velük babrálni.


A fánk átmérője kábé három centi, a legnagyobb bogyóé úgy egy centi.


Nem szoktam ilyet mondani, mert kérésre szívesen készítek több példányt egy-egy ékszeremből (mindegyiket megbolondítom kicsit, hogy azért ne legyenek teljesen egyformák), de most az a helyzet, hogy nem találtam sehol leopárd jáspis fánkot, nekem meg csak ez az egyetlen darab volt, úgyhogy ha valaki birtokolni szeretné ezt a nyakláncot, az gyorsan csapjon le rá, fogalmam sincs, mikor jutok ilyen csodaszép fánkhoz.   


P.S.: Természetesen a fotókkal megint nem vagyok elégedett. Katt rájuk, hátha nagyobb méretben jobban látszanak a formák és a színek.

2012. június 22., péntek

Picasso, de nem a festő


A picasso jáspisban is az a lenyűgöző, hogy nem létezik két egyforma ásványgolyó. Varázslatos krikszkrakszok futnak rajtuk keresztül-kasul, az egycentis golyókban egymásba folyó színeket lehetetlen felsorolni.


A minta csak úgy jött magától, nem szoktam előre megtervezni az ékszereimet. Fura, hogy eredetileg nem is picasso jáspisból akartam alkotni, de ránéztem a füzérre, és kész, elkapott az ihlet. 


Nagyon tetszenek ezek a matt színek...


... kár, hogy még mindig nem tudok jól fotózni.


Élő ember csuklóján (értsd: az enyémen) meg így mutat a karkötő.

2012. június 19., kedd

Az első hajcsatom


Az egyik kedves olvasóm számára gondoltam ki ezt a színvilágot, de közben úgy alakult, hogy másnak is megtetszett az anno félkész állapot, és azóta már birtokolja a saját csatjait.


Nagyon masszív ez a fekete-hematit-ezüst jószág, igazi ékessége a hajnak, hihetetlenül öltöztet, pedig 'csak' egy csat. 


S. Helmig gerberájából hagytam el egy adag szirmot, így kecsesebb, légiesebb a virág, ami még mindig 3.5 centi sziromcsücsöktől sziromcsücsökig.

2012. június 13., szerda

Kávé tejszínhabbal


Most képjáspissal, tigrisszemmel és obszidiánnal díszítettem az alapot, és nem ez az utolsó ásványos borzaska, az biztos, hiszen annyi gyönyörű ásvány van a világon.


Az alap is színátmenetes, így mindkét oldal izgalmas.


Ez az ékszer azért is különleges, mert még sehol nem találkoztam ilyen típusú karkötővel, sem a neten, sem a való világban. (Szóljatok, légyszi, ha ti igen.)


Ja, még nincs gazdája.

2012. június 7., csütörtök

A bogyóimat nem adom!


Annyira megszerettem az (előző bejegyzésben megmutatott) indiai achátos karkötőmet és fülbevalómat (hű, szuper érzés, ha rajtam vannak), hogy a szerdai vérvételen képtelen voltam megválni tőlük, pedig vérvétel közben és után nagyon dicsérték őket azok a hölgyek, akiknek a véremet adtam. A fülbevaló különösen tetszett az egyiknek, de nem tudtam rászánni magam a bizniszre. Biztattak, hogy vigyek be pár ékszert, mert kismillió nő dolgozik, illetve fordul meg náluk. Hát, nem biztos, hogy pont szülés előtt másfél hónappal kellene tömegtermelésbe fognom... Az ajánlat mindenesetre megtisztelő és hízelgő. Soha nem gondoltam volna, hogy bárki is hordani akarja majd az ékszereimet. Ráadásul még csak a jéghegy csúcsát karcolgatom, a fejemben rengeteg minden vár megvalósításra.


A fülbevaló akasztóval együtt kábé 6.5 centi hosszú, a kis bogyó meg 2-3 hajszállal meghaladja az egy centit. Nem szeretem az extrém hosszú fülembevalókat, nem túl romantikus, ha a párom belecsókol a nyakamba... és fülbevalóval lesz tele a szája. A páromnak amúgy nem tetszik a mintás bogyó, de mondtam neki, hogy én viszont imádom és nemadom, nemadom, nemadom. És ennél nagyobb problémánk ne legyen az életben, ezt kívánom magunknak.

2012. június 5., kedd

Ha ez így megy tovább...


... szerelmes leszek az összes ásványba. A "Szerelmeim, az ásványok" c. listára feliratkozott az indiai achát is, és azt csak halkan merem idevésni, hogy lóg velem szemben például napkő, unakit, rodonit, dalmata és leopárd jáspis (parafatáblára applikáltam egy csomó ékszert és gyöngyöt/ásványt/kagylót, vidám és mutatós az egész, mindig feldob, ha rájuk nézek), szóval, nem kizárt, hogy bővül a lista. 


Évekkel ezelőtt, amikor még semmit sem tudtam a gyöngyökről, és csak a meskán kattintgattam, illetve vágyakozva nézegettem a szépséges ékszereket, belefutottam egy fekete-fehér-szürke peyote karkötőbe. Anno fogalmam sem volt arról, mi az a peyote, de az összeöntött és véletlenszerűen felfűzött színek ötlete megmaradt a fejemben és most jött elő. Ez alapján szórtam össze nyolc színt, és drukkoltam, hogy jól nézzenek ki együtt, nem akartam órákig szöszölni a szétválogatásukkal. Köszönöm az ismeretlennek az inspirációt, kár, hogy nem jegyeztem meg a nevét. Nem gondoltam soha, hogy a sok kipróbált kézműves technika közül az ékszerkészítésben tudom a legjobban kifejezni önmagam.


Ez a karkötő is a borzaskák családjába tartozik, és kivételesen kiszámoltam (kíváncsiságból), mennyi delica gyöngyből készült az általam csak rongyszőnyegnek becézett, 2.8 cm széles és (kapocs nélkül) 14.5 cm hosszú alap: 1827 darab delicát fűztem fel. A holtpont nálam úgy a felénél jött el, úgy éreztem, soha nem készülök el vele. A többi rongyszőnyegem ennél hosszabb és szélesebb, mert hős vagyok.


Kivételesen a képek is jól sikerültek, hálás vagyok a fapados fotómasinámnak, remekül dolgozott.


Felpróbáltam a karkötőt és a hozzá készült fülbevalókat (róluk még nincs fotó, ugyanis bemenekültem az erkélyről, mert ömleni kezdett az eső), és az a helyzet, hogy kimondottan öltöztetik az ember lányát, többféle ruhához és stílushoz el tudom képzelni a szettet. Hozzám nagyon passzolnak, ezek is olyan ékszerek, amelyek hajszálpontosan visszatükröznek engem.


Közben meg végre eldöntöttem, hogy átdizájnolom a blogomat, mert a fekete annyira nem én vagyok. Hiányoznak a színek.

2012. június 4., hétfő

Az új ásványszerelmem


Ő az aktuális kedvencem, egyrészt nem tudom megunni a színeit, másrészt a szivárvány kalszilika miatt. Teljesen elbűvöltek ezek a sokféle kékben játszó ásványgolyók, úgyhogy továbbra is várom a mexikói barátok jelentkezését.


A swarovskis elem még mindig Sabine mintája, örök hála érte.

2012. június 2., szombat

Lila tollas

Ugyanolyat kértek tőlem, mint a türkiz tollas, csak lilában. 
Hát, tessék.


Szeretek ebből a lila nemezből golyókat gyúrni, nagyon szép színű jószág, és határozottan úgy érzem, nekem is kell egy ilyen fülembevaló.