2012. május 19., szombat

Már le sem merem írni, hogy türkiz és ásvány...


Fogjuk a türkiz-bronz páros mágikus erejére (és a gyöngyhímzés bűbájára), hogy ismét náluk kötöttem ki. Tulajdonképpen van más is a tarsolyomban, de azokat az ékszereket addig nem szeretném megmutatni, amíg nem érkeztek meg épségben a tulajdonosaikhoz. Babona.


Amikor a puszta túlélésről szólnak a napjaim, a második legjobb dolog, ami velem történhet, hogy adódik húsz szabad percem és rávethetem magam a gyöngyeimre.


Ennek a rövid nyakbavalónak a medálrésze kábé három centi, a leghosszabb lógója meg nagyjából öt. A láncrészbe is pakoltam türkiz golyókat. Nem csak indiánlányoknak ajánlom.

3 megjegyzés:

Kaszás Ildikó írta...

Nagyon szépséges !!!!!
A türkiz varázsa nagyon megérintett de ez nagyon jó mert csodákra vagy képes !!!!!!!!!!!!!

gyöngyblogú lány írta...

Köszi szépen :) Bárcsak képes lennék csodákra...

JesszumPepi írta...

Hmmm. Pocahontas nyakéke...