2012. május 25., péntek

Az elején még én sem tudtam, mi lesz belőle


Amikor megtudtam, hogy az egyik kedves és igen régi blogolvasóm ezúttal krizokollás karkötőt szeretne tőlem, nagyon örültem. Azért nem volt ilyen egyszerű a feladat: arra kért, hogy sárgával és feketével kombináljam a krizokollát. Hű, ennyit bírtam reagálni az első körben, ugyanis a sárga nem tartozik a kedvenc színeim közé, vagy ha mégis, akkor az mindenféleképpen a narancssárga valamelyik sötétebb változata.


Pár nap után kapott el az ihlet, éreztem, hogy gyöngyhímzés lesz a dologból, meg azt is, hogy valami karakteres darab, mert bár a leendő tulajdonost személyesen nem ismerem, az elmúlt évek kommentjei és levelei és blogbejegyzései alapján teljesen megalapozottnak érzem vele kapcsolatban a 'karakteres' szót.


Az az érdekes, hogy teljesen rám bízta a karkötőt, én meg csak alkottam és alkottam, és úgy gondoltam, hogy majd a végén megmutatom, mi született a kezeim között, de úgyis tetszeni fog neki. Gőzöm sincs, mitől lettem ilyen bátor, talán volt valami a levegőben. 


Rettenetesen izgultam, mit szól hozzá, és olyan jó érzés, hogy telitalálat a krizokollás karkötőm.  Készítés közben egyre jobban megbarátkoztam a sárgával, akár még az is előfordulhat, hogy gyakrabban használom.


Az én csuklómon sem mutat rosszul az ékszer.

5 megjegyzés:

Elf írta...

hűűűűűűűűű
olyan inkás beütése van az egésznek, nagyon tetszik :) ügyes vagy :)

Csillus írta...

Nagyon jól néz ki , szépen összehoztad!!!!

gyöngyblogú lány írta...

Csillus: Köszönöm! :)

Elf: Igen, nekem is ez az inka-maja-azték vonal jutott eszembe, amikor elkészült :) Köszi!

miskolczi írta...

Ez az enyém, ez az enyém, ez az enyém. :)
Imádom, Csibi. :)

gyöngyblogú lány írta...

Szerettem volna, ha így alakul :)