2012. május 30., szerda

Alvás helyett...


Jobban szeretem rézzel párosítani a zöldeket, de most az ezüstre támadt gusztusom, illetve nem egészen most, hiszen a kábé 2-2.5 centis Rhondia bogyó (Charl'Stone) már hónapokkal ezelőtt elkészült, aztán vártam az ihletet a folytatáshoz. Hát, az ihlet nem kapkodta el.


Az elődje egy mézből, karamellből, csokiból és pezsgőből barkácsolt lánc, de a zöld-ezüst készítése közben bekattant, hogy lilában is jól mutatna. 


Íme, a bogyó másik oldala:

2012. május 28., hétfő

Fekete és fehér


Régóta őrizgettem ezeket az indiai lámpagyöngyöket, most jutott eszembe, mit szeretnék alkotni belőlük: valami egyszerűt, mégis mutatósat. A lámpagyöngyöknek fűztem fekete bogyószomszédokat, hogy ne unatkozzanak.


Fotózás közben zavart, hogy homályosan látok, már majdnem durva szemromlást diagnosztizáltam magamnál, amikor vetettem egy pillantást a lencsére és megkönnyebbülten felsóhajtottam: szó sincs megvakulásról - a kisfiam összemaszatolta a lencsét.

2012. május 26., szombat

Áfonyás-szilvás fánk


Kicsit tartottam attól, hogy nem lehet jól fotózni ezeket a csodálatos áfonyás-szilvás színeket, aztán mégis. A fánk nincs három centi swarovskitól swarovskiig. Maga a fülbevaló könnyed és nőies. 



P.S.: S. Lippert mintája.

2012. május 25., péntek

Az elején még én sem tudtam, mi lesz belőle


Amikor megtudtam, hogy az egyik kedves és igen régi blogolvasóm ezúttal krizokollás karkötőt szeretne tőlem, nagyon örültem. Azért nem volt ilyen egyszerű a feladat: arra kért, hogy sárgával és feketével kombináljam a krizokollát. Hű, ennyit bírtam reagálni az első körben, ugyanis a sárga nem tartozik a kedvenc színeim közé, vagy ha mégis, akkor az mindenféleképpen a narancssárga valamelyik sötétebb változata.


Pár nap után kapott el az ihlet, éreztem, hogy gyöngyhímzés lesz a dologból, meg azt is, hogy valami karakteres darab, mert bár a leendő tulajdonost személyesen nem ismerem, az elmúlt évek kommentjei és levelei és blogbejegyzései alapján teljesen megalapozottnak érzem vele kapcsolatban a 'karakteres' szót.


Az az érdekes, hogy teljesen rám bízta a karkötőt, én meg csak alkottam és alkottam, és úgy gondoltam, hogy majd a végén megmutatom, mi született a kezeim között, de úgyis tetszeni fog neki. Gőzöm sincs, mitől lettem ilyen bátor, talán volt valami a levegőben. 


Rettenetesen izgultam, mit szól hozzá, és olyan jó érzés, hogy telitalálat a krizokollás karkötőm.  Készítés közben egyre jobban megbarátkoztam a sárgával, akár még az is előfordulhat, hogy gyakrabban használom.


Az én csuklómon sem mutat rosszul az ékszer.

2012. május 22., kedd

Dögös vörös (ööö... most nem rólam van szó)

 
Régóta szerettem volna megfűzni Simone mintáját, most jött el az ideje. Munkásabb, mint gondoltam, holott az egész csak 3.5 centi sziromcsücsöktől sziromcsücsökig, a végeredmény azonban kárpótol minden eltörött tűért, vér- és izzadságcseppért. 


 A rivoli megint parádézott: megmutatta, hogy ha úgy cirógatja a napsugár, ő bizony lángba borul.
Árnyékosabb helyen sötétvörösbe hajlanak a szirmok.
Brossnak, hajcsatnak is klassz.

2012. május 19., szombat

Már le sem merem írni, hogy türkiz és ásvány...


Fogjuk a türkiz-bronz páros mágikus erejére (és a gyöngyhímzés bűbájára), hogy ismét náluk kötöttem ki. Tulajdonképpen van más is a tarsolyomban, de azokat az ékszereket addig nem szeretném megmutatni, amíg nem érkeztek meg épségben a tulajdonosaikhoz. Babona.


Amikor a puszta túlélésről szólnak a napjaim, a második legjobb dolog, ami velem történhet, hogy adódik húsz szabad percem és rávethetem magam a gyöngyeimre.


Ennek a rövid nyakbavalónak a medálrésze kábé három centi, a leghosszabb lógója meg nagyjából öt. A láncrészbe is pakoltam türkiz golyókat. Nem csak indiánlányoknak ajánlom.

2012. május 8., kedd

Megint türkiz, megint ásvány, megint Granada


Bevallom, nehezen mondtam le a bronzról, de annyira izgatta a fantáziámat a türkiz-ezüst párosítás, hogy végül adtam neki egy esélyt. Nem bántam meg.

Azt is bevallom, hogy teljesen az ásványok rabja lettem, például ezek a türkiz golyók is annyira szépek, talán még így a képen is látható (katt rá az XL-es látványért), milyen finom erezet fut rajtuk itt-ott.

P.S.: Még mindig S. Lippert mintája alapján.

2012. május 6., vasárnap

Egészen megszerettem...


... a háromszögeket, pedig kezdetben nem keveset kínlódtunk egymással.
Ez a dögös példány régóta várt hátlapra, és tegnap végre eszembe jutott, hogy rendeltem fekete csiszolt és japán gyöngyöket, szóval, befejeztem A Művet. 

 Most már ilyen nagyobb gyöngyökkel is kérhetitek a háromszög medálokat. Ja, kábé 5 centi minden oldala.

2012. május 3., csütörtök

Sötétkék és fityegős

Minden nőnek kell az ékszeres ládikójába legalább egy fityegős karkötő, azt mondom.

2012. május 2., szerda

Ásványok, sziasztok!


A krizokollával kezdődött, most a képjáspissal folytatódik az ásványszerelem. Sejthettem volna, hogy a Föld jegy kötelez. Itthon is szeretem a köveket magam körül, a mini ásványelefántokat sem véletlenül gyűjtöm, szóval, nem tudom, miért lepődtem meg a saját lelkesedésemen. 
Örül a szívem, ha ránézek erre a láncra.