2012. április 30., hétfő

Lila-türkiz szerencsekerekek

A ránk kényszerített netmentes napok (elhalálozott a netes dobozunk és a szolgáltató nem igazán iparkodott kicserélni) egyik pozitívuma, hogy befejeztem ezt a hónapok óta parlagon heverő, félkész karkötőt. Először cérnára fűztem három szerencsekereket, de nem tetszett a tartásuk, ami lebontást jelentett, valamint damilos újrafűzést, ehhez azonban nem leltem magamban elegendő lelkierőt. Eddig.

 Barkácsolás közben azon merengtem, hogy ha egyetlen ékszerrel kellene elmondanom, milyen vagyok, ezt a karkötőt választanám. Ilyen. 

Fülbevalót lehet kérni hozzá (nincs három és fél centi széles a karika), remekül mutatnának együtt. Nem tudtam eldönteni, hogy a kék vagy a lila szerencsekarikát fűzzem meg, ezért ezt a súlyos döntést arra bíznám, aki beleszeret ebbe a karkötőbe.

P.S.: Marie Géraud, köszönöm a mintát (kicsit kiegészítettem, bocs a garázdálkodásért).

2012. április 24., kedd

És a krizokolla innen sem hiányozhat


Kékeszöld-zöldeskék köpenybe bújtattam a türkiz és a sötétkék tekla golyókat, mert fáztak, és kaptak némi türkiz köpenydíszt (hiú mindegyik), valamint krizokolla társaságot. Most már egy szavuk sem lehet.


2012. április 21., szombat

Pöttyös, de nem túró rudi

Mostanában sok csoki- és mézvirágot készítettem, úgyhogy igazán jólesett másféle színekkel dolgozni. 


Egyelőre nem tettem rá semmire, ha valaki szeretné őpöttyösségét (sziromcsücsöktől sziromcsücsökig 4 centi széles), majd eldönti, hogy nyakláncnak, hajbavalónak vagy brossnak kéri-é.

2012. április 18., szerda

A Második


Az úgy volt, hogy eredetileg egy zöld hímzett medálon kezdtem el dolgozni, de kétórányi szöszmötölés után rádöbbentem, hogy pár dolog hiányzik a teljes elégedettségemhez, ezért félreraktam és gyurmázgattam kicsit. Így született meg a képen látható medálnak a közepe, a maradék összemaszatolt gyurmát pedig csak a barbárok dobják ki, úgyhogy bogyó és babóca hosszúkás fityegő lett belőle.
Nem tökéletes a mű, van még mit tanulnom gyöngyhímzésből. Talán nem bontom le.

2012. április 13., péntek

Függőség - így is, úgy is

Krizokolla, mi más.



Ugyanolyan pici, mint lentebb a fekete-hematit aprójószág.

2012. április 9., hétfő

Challenge day


Ez már egy másik kép, bár ahogy elnézem az előzőt, teljesen felesleges volt a mai harminc kattintásom, nem látok jelentős különbséget. (Fene a kritikus mindenemet.) Kint továbbra is lehetetlen normális fotót készíteni, legalábbis az én tudásommal és felszerelésemmel. 
A gyöngyhímzéstől amúgy tartottam, hiába kacérkodtam vele régóta. Nézegettem a sok szép nyakéket és karkötőt a gyöngyös lányok blogjaiban, és arra gondoltam, ilyesmi gyönyörűségre soha nem leszek képes. A kihívás persze ott motoszkált a fejemben, aztán szombat este belevágtam az ismeretlenbe 'valahogy csak megoldom' alapon.


A medál nincs három és fél centi, mégis sokat dolgoztam rajta - és imádtam. Elbűvöl az a végtelen szabadság, ami a gyöngyhímzés sajátja. Kismillió lehetőséget rejt magában, és természetesen már a következő mintán töröm a kis fejemet. Az ott középen egy türkiz korong, mert kezdem megszeretni az ásványokat. A hónapokkal ezelőtt megmaradt hét darab kék ásványgolyómat is beépítettem a medál rojtjaiba és a rövid láncba, valamelyik képen szépen látszik a barna erezetük. 

Így néz ki a háta, puha és bársonyos.

2012. április 8., vasárnap

Egy - a cirka nyolcvanból

Ez az egyetlen emészthető kép született az első gyöngyhímzett nyakláncomról, a fények nem barátkoztak ma velem. Holnap folyt. köv., csakazértis.

2012. április 4., szerda

Szerelmes vagyok a krizokollába


Első pillantásra elbűvölt a krizokolla ásvány, nem is tudtam magamról, hogy látens tengerkék- és tengerzöld-imádó vagyok. Fűzés előtt hosszan nézegettem a tenyeremben heverő krizokolla golyókat, görgettem őket ide-oda. Gyönyörű, ahogy egymásba folyik a tenger zöldje és kékje, és mindezt megbolondítja egy kis fekete, abszolút szeszélyes mintázat.


Ez az utolsó kép is ugyanarról a krizokolla Granadáról készült, csak ez lakás délutáni fényei között.

P.S.: A Granada továbbra is Sabine Lippert mintája, örök hála érte, imádom. Mármint a Granadát.

2012. április 1., vasárnap

Egyetlen cipőhöz egy egész ruhatárat

Pontosabban papucshoz, merthogy birtokomba került egy ilyen fityegő (charm, pötyögném ide, ha trendi akarnék lenni, de hagyjuk a trendiséget):


Tudtam, hogy karkötőre akarom biggyeszteni, és azt is, hogy a szürke kagylógyöngyeim helyet kapnak azon a karkötőn. Aztán adódott, hogy hematit (most valamiért gyakran kerül elő ez a szín nálam), meg hogy többféle szürke. Utána jött magától mindenféle csiszolt és swarovski és egyéb gyöngy. És végül megszületett őkarkötősége:




Ezekre a képekre azért vagyok büszke, mert a kamera - életemben először használt - fotóegységével készültek tíz perc alatt (ma ennyi idő jutott fotózásra), ugyanis a fényképezőgépem  hosszú órákon át halottnak tettette magát, semmire nem reagált. Késő este tért magához, de addigra már megörökítettem A Szürke Hölgyet.