2012. február 24., péntek

Tavasztündér elveszett nyaklánca

Ha látja valaki a Tavasztündért, légyszi, szóljon neki, hogy kiástam a hó alól a nyakláncát, most már semmi akadálya, hogy teljes díszében pompázzon, mindjárt március van.






A képek elkészítését megnehezítette az a körülmény, hogy egy tigris jól megtermett kóbor macska szándékozott hozzám bújni - január végén még nagyon hideg volt. Először azzal próbáltam elhessegetni, hogy kutyapárti vagyok, macsekban kizárólag a kölyökcirmosok jönnek be, az ilyen nagy és sandán pislogó dögök nem vonzanak, aztán szigorúan néztem rá, végül sicceltem párat, mert nem értett a szép szóból. 
A Tavasztündér nyakláncáról azt kell tudni, hogy rendkívül egyedi példány: fogalmam sincs, hogy fűztem, képtelen vagyok még egy ilyet készíteni. Már az is nehézséget okozott, hogy életre hívjam a medál kettes számú kicsi kísérőjét (a négyzetszerűséget), ez kábé nyolc lebontás és két tű leamortizálása után azért sikerült valahogy. Igazából nem gondoltam, hogy bármi is kialakulhat a kezeim között, csak ad poci öltögettem. A nagy medál mintájára soha az életben nem fogok rájönni, pedig izgalmas lenne más színben is. 

2 megjegyzés:

dorw írta...

az én ízlésemnek nagyon jeges ez a nyaklánc.
(maga a minta nagyon tetszik, szerintem unalmas óráidban -LOL -megpróbálkozhatnál a rekonstrukcióval. :) )

Elf írta...

nem semmi meló lehetett :) mondjuk tőlem olyan távol áll legalább, mint a barátosnémtól :)