2012. február 24., péntek

Tavasztündér elveszett nyaklánca

Ha látja valaki a Tavasztündért, légyszi, szóljon neki, hogy kiástam a hó alól a nyakláncát, most már semmi akadálya, hogy teljes díszében pompázzon, mindjárt március van.






A képek elkészítését megnehezítette az a körülmény, hogy egy tigris jól megtermett kóbor macska szándékozott hozzám bújni - január végén még nagyon hideg volt. Először azzal próbáltam elhessegetni, hogy kutyapárti vagyok, macsekban kizárólag a kölyökcirmosok jönnek be, az ilyen nagy és sandán pislogó dögök nem vonzanak, aztán szigorúan néztem rá, végül sicceltem párat, mert nem értett a szép szóból. 
A Tavasztündér nyakláncáról azt kell tudni, hogy rendkívül egyedi példány: fogalmam sincs, hogy fűztem, képtelen vagyok még egy ilyet készíteni. Már az is nehézséget okozott, hogy életre hívjam a medál kettes számú kicsi kísérőjét (a négyzetszerűséget), ez kábé nyolc lebontás és két tű leamortizálása után azért sikerült valahogy. Igazából nem gondoltam, hogy bármi is kialakulhat a kezeim között, csak ad poci öltögettem. A nagy medál mintájára soha az életben nem fogok rájönni, pedig izgalmas lenne más színben is. 

2012. február 16., csütörtök

Kérsz tüzet... a füledbe?


Napok óta dúl a Szibéria errefelé, a testi melengetés (két pulcsi, illatos habfürdő, forró kakaó, gyerek- és férfiölelgetések a köbön ésatöbbi) és a lelki melengetés (sokadik beleolvasgatás Mayes megunhatatlan könyvébe) után a szemeimnek is megszavaztam egy adag meleget: borogattam előbányásztam a tűzszínű swarovskikat. A sun és a sötét narancsos-pirosas indian red mellett a topáz háromféle árnyalatát használtam (a hátán is van egy sor swarovski), és az az izgalmas, hogy az eredetileg barnás rivoli (a nemgyöngyös olvasók kedvéért gyöngyösről magyarra fordítva: a nagy kő) a kicsi swarovskik hatására benarancsosodott / bebordósodott. Igazából meghatározhatatlan a pontos színe - egyszerűen csodaszép, röviden ennyit tudok róla mondani. 


Megint külső helyszínen fotóztam, a kedvenc pingpongasztalomnál. A hó lábszárközépig ért, a kezem már-már ráfagyott a masinára. Gondolom, a mellettem elsietők kicsit sem néztek őrültnek, hogy a legnagyobb fagyban fotózom a pingpongasztalt, nagyjából ezt láthatták a közöttünk lévő távolságból. Szeretnék köszönetet mondani az engem ostorozó sarkvidéki hurrikánnak, mert a kegyetlen lökéseivel úgy kibillentett az egyensúlyomból, hogy az egyik elhajlásomnál sikerült befognom a rivolikban megcsillanó tüzet. Íme:


Szép, ugye? Mintha tényleg lobogna bennük a tűz. A minikandallók amúgy egy-két hajszálnyival szélesebbek az ötforintosnál. Értük abszolút érdemes volt a damillal szanaszét vagdosni az ujjaimat, azt mondom.   


P.S.: Ja, a saját gyereke(i)met és a saját férfimet ölelgettem, nem ám valami free hug mozgalom keretében vetődtem gyanútlan kiskorúakra és hímekre.

2012. február 13., hétfő

Hófehérke - a hét törpe nélkül


P.S.: Láttam a kommenteket, köszönet értük, de csak este tudok válaszolni.

2012. február 8., szerda

Fekete napraforgó (egy kis jóindulattal)


Ez a nyakláncom annyira egyedi, hogy még egy ilyet én sem tudnék csinálni, ugyanis a süthető gyurmából készült kaboson mintáját lehetetlen leutánozni. Úgy született, ahogy a fekete, a csillámokkal megbolondított ezüst és a fehér gyurma melegedett, összekapaszkodott, egymásba fonódott a kezeim között.


Most néztem utána, 2011 márciusában gyurmáztam és sütöttem a kabosont, majdnem egy év kellett ahhoz, hogy medállá alakítsam. Ilyen az ihlet, kiszámíthatatlan.


Gyöngyszemtől gyöngyszemig 5 centi, két réteg (bőrbarát) lakktól csillog. Ami engem illet, vonz nagyon az ezüst-fekete-hematit triász, szeretek ezekkel a színekkel dolgozni.  


Szexis, elegáns, dögös.

2012. február 6., hétfő

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni...?"


Perl-Eninél jelentkeztem életem első ilyen gyöngyös játékára. A szabályoknak megfelelően most szépen kirakom ide a felhívást, hogy megkapjam Perl-Enitől az ajándékomat. 

Szóval, a játékszabályok:

1. Bárki játszhat, akinek blogja van.
2. Ha ajándékot szeretnél kapni tőlem, légy olyan kedves, hagyj egy kommentet ennél a bejegyzésnél. Fontos a gyorsaság, hiszen csak az első három kommentelőt ajándékozhatom meg. A meglepetésemet 365 napon belül kell eljuttatnom hozzád. (És majd örülj neki nagyon, jó?)
3. Az első három kommentelő mindenféleképpen tegye ki ezt a felhívást a blogjába (és vigye tovább a játékot), mert csak így kaphatja meg tőlem az ajándékát.

Hajrá!

2012. február 5., vasárnap

Néha úgy születik egy fülbevaló...

... hogy a csintalan türkiz nemezbogyó odagurul a szikrázóan szép blue zircon swarovski mellé és szorosan hozzátapad, a közelükben épp ezüstös gyöngyszemek pislognak kíváncsian, és a tollfityegő sincs messze - hála a gyöngyfűző nőszemély barkácsasztalán uralkodó káosznak.  



Végtelenül nőies páros, és igen mozgékony is, soha nem maradtak abban a (főleg szimmetrikus) pózban, amibe állítottam őket. Ejnye.

P.S.: A türkiz nemezbogyó olyan világos is tud lenni, mint az előző bejegyzésben, de most nem sütött annyira a nap.

2012. február 1., szerda

A Kék Bogyó Rengetegben

Váratlanul úgy alakult, hogy nemezbogyózni támadt kedvem, aztán meg ott ültem a két kis kacsómmal elkészített nemezbogyók felett, hogy jól jönne valami gyöngyös kontraszt, ergo gyöngybogyóztam is. Aztán meg mire az összes díszt rávarrtam az összes nemezbogyóra, újfent elhatároztam, hogy a következő életemben inkább tesitanár leszek, az nem ilyen szöszölős és legalább csökken a fenekem térfogata.
Csilingelős karkötő készítettem, fityeg rajta ez-az. Egyszerre elegáns és bohókás. Nőies. Nagyon tavaszi.


Imádom a blue zircon színű swarovskikat, végre bevethettem a b. z. swarovski szívet is. És a halas kapcsomat.


Ugye, milyen gyönyörűen csillog a napfényben a blue zircon? A fotózás alatt majdnem lefagytak az ujjaim, eléggé sajogtak, de kitartottam, mert hős vagyok. És itt most jöjjön egy-egy sztárfotó a fityegőkről: