2011. november 10., csütörtök

Csavaros

Az állt a tárgymezőben, hogy mert szereted a kihívásokat ;), így ezzel a kacsintással, ami bármit jelenthet, akár jót is. Nem tudtam elképzelni, mit csatolt d. barátnőm a leveléhez azok után, hogy könnyedén (felelőtlenül?) felvillantottam előtte a gyöngyhorgolás lehetőségét, ha már úgyis ott a kezében a horgolótű. Fogalmam sincs, mi az a gyöngyhorgolás, csak bedobtam a közösbe, mert láttam néhány gyöngyhorgolt ékszert és tetszettek. Mivel az ágyamban nem találtam levágott lófejet és selyemzsinórt sem hozott a postás, úgy ítéltem meg, d. barátnőm nem tett feketelistára, ezért el mertem olvasni a levelét. Talált egy mintát bóklászás közben és egyből rám gondolt. (Szeretném felhívni a kedves milliárdos olvasók figyelmét, hogy felesleges pénzmag esetén is nyugodtan alkalmazzák ezt az eljárást: gondoljanak rám és küldjék a zsét, nem fogok megsértődni, komolyan.) Első ránézésre nehezebbnek tűnt a medál mintája, mint amilyen valójában volt, bár ha nincs kismillió tapasztalatom a Türkiz Szemétláda rokonaival, elbénázgatok vele néhány hétig. Tartottam az orosz leírástól is, hiszen alig valamit tudok oroszul, ennek ellenére a lényeget sikerült kibetűznöm. Ősz hajszálaim és ráncaim egyedül az összeállításnál szaporodtak meg, az kegyetlenség a köbön, mondjuk, azért messze nem a gyöngyhorgolásos kálvária. Ő pedig az eredmény, íme:


És hogy mi lett a visszafogott bőrláncot kapott csavaros medál sorsa? K. barátnőm nálam járva (és az ékszereim között mazsolázva) szerelembe esett vele, én meg odaajándékoztam neki, mert annyira szépen nézett rá.

A linket talán megtalálom, de nem ígérek semmit, én kinyomtatott papírról fűzöm.