2011. december 19., hétfő

Elkészült végre


Hónapok óta szerettem volna elkészíteni ezt a nagyon csokis, nagyon karamellás, nagyon narancsos Granadát, most sikerült. Azt már nem bírtam kivárni, hogy megvegyem hozzá a láncot, fene a türelmetlen mindenemet.

2011. december 9., péntek

Kékek, sorakozó!


Ajándékba kaptam ezeket a kék gyöngyöket több más gyönggyel együtt, és hónapok óta izgatják a fantáziámat. Végül ez a három sorból álló karkötő született egy részükből néhány hete, az egyik Korfun vásárolt karkötőm ihlette. Azt kell tudni ezekről a különböző méretű gyöngyökről, hogy rengeteg kék megidézésére képesek a fényviszonyoktól függően - a fehéres kéktől a középkéken át a sötétkékig van itt minden. Pici hematit gyöngyökkel állítottam kontrasztba a kékségeket.

2011. december 7., szerda

Újabb szemétládák

Na, jó, nem is azok, már egészen megszerettem őket.
Ígértem korábban, hogy megmutatom a két legújabb medált. A képek minőségét sajnálom, nem igazán kaptam vissza a színek élénkségét. Szerencsére mindig az a reakció, hogy jajj, a képen is tetszett, de élőben valami csodaszép!
A piros-fekete nagyon dög, a türkiz-ezüst-fekete pedig olyan volt a tenyeremben a sötét türkiz (ez sem látszik elég jól) gyöngyök miatt, mintha selyemből varrtam volna.


2011. december 4., vasárnap

Így ityeg a fityeg

Mostanában ilyesmi karkötőket és fülbevalókat alkotok, mert belehabarodtam a kismillió fityegőbe.




Csodaszépen csilingelnek, ezekben a karkötőkben nem lehet osonni.
A gépemből és a mai fényviszonyokból ezt tudtam kihozni. A lényeg azért látszik.

(P.S.: Azt ugye mondanom sem kell már, hogy katt a képre a gigaméretű fityegőkért.)

2011. december 3., szombat

Granadák

Gondolatban már legalább tíz másik színben fűztem Granadát, nagyon szeretem a formáját.
Kattintás csak saját felelősségre, a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.



Vékony bőrláncot kaptak, hogy nyakékként éljék tovább az életüket.

P.S.: Sabine Lippert mintája, örök hála érte.

Ínyencfalat...



... mézből, karamellből, csokoládéból, pezsgőből.

P.S.: Tigris és Rhondia bogyó a két fűzött szépség.

Behálózott

A bronz-türkiz az egyik kedvenc párosításom. 


Csókkarkötő

Ezek a gyöngyök olyanok, mint Klimt színei A csók című képén.

Nemezes-gyöngyös

Az a helyzet, hogy ezen a lilás-ezüstös karkötőn minden bogyó saját találmány és gyártmány: szétázott kézzel formáztam a nemezgolyókat (tapsvihar1), a bogyók fűzéstechnikájának kiötlése órákon keresztül tartotta izzásban az idegrendszeremet (tapsvihar2). Odavagyok a rusztikus nemez és a finom gyöngy párosáért, remekül kihangsúlyozzák egymást.

Rongyszőnyegek

Az egyik legmelósabb és legtűzabálóbb karkötő a világon, de imádom, ahogy lassan, gyöngyről gyöngyre rajzolódik ki a minta, és imádom a mintatervezést is.
Az utolsó karkötőhöz fülbevalót is kértek.





Ööö... bogyók


A leendő tulajdonosa megálmodta, én megvalósítottam. 

Zőcccség a nyakba


Ez a nyaklánc volt az első 'komoly' gyöngyös alkotásom - a gyerekkori gyöngykrokodilok után. Hát, igen, az elmúlt másfél évben nem sikerült megunni a gyöngybogyókat. 

Borzaskák



XL-es borzasokért katt a képekre.

P.S.: Bead&Button minta mindkettő, ha jól rémlik.

2011. november 20., vasárnap

Sütőtökös

Nem tudom, mi volt előbb, a sütőtökimádás vagy a sütőtökszínimádás, a lényeg, hogy szeretem ezt a mély színt.


A gyöngyök gyönyörűen csillognak a napfényben, a nemez pedig új kedvencem. A két (kb. 1.5 centis) bogyó feletti láncrészt nem díszítettem semmivel, úgyhogy nem azért takarja a kő, mert csúnya.
Nőies, könnyed, vidám darab. 

2011. november 10., csütörtök

Csavaros

Az állt a tárgymezőben, hogy mert szereted a kihívásokat ;), így ezzel a kacsintással, ami bármit jelenthet, akár jót is. Nem tudtam elképzelni, mit csatolt d. barátnőm a leveléhez azok után, hogy könnyedén (felelőtlenül?) felvillantottam előtte a gyöngyhorgolás lehetőségét, ha már úgyis ott a kezében a horgolótű. Fogalmam sincs, mi az a gyöngyhorgolás, csak bedobtam a közösbe, mert láttam néhány gyöngyhorgolt ékszert és tetszettek. Mivel az ágyamban nem találtam levágott lófejet és selyemzsinórt sem hozott a postás, úgy ítéltem meg, d. barátnőm nem tett feketelistára, ezért el mertem olvasni a levelét. Talált egy mintát bóklászás közben és egyből rám gondolt. (Szeretném felhívni a kedves milliárdos olvasók figyelmét, hogy felesleges pénzmag esetén is nyugodtan alkalmazzák ezt az eljárást: gondoljanak rám és küldjék a zsét, nem fogok megsértődni, komolyan.) Első ránézésre nehezebbnek tűnt a medál mintája, mint amilyen valójában volt, bár ha nincs kismillió tapasztalatom a Türkiz Szemétláda rokonaival, elbénázgatok vele néhány hétig. Tartottam az orosz leírástól is, hiszen alig valamit tudok oroszul, ennek ellenére a lényeget sikerült kibetűznöm. Ősz hajszálaim és ráncaim egyedül az összeállításnál szaporodtak meg, az kegyetlenség a köbön, mondjuk, azért messze nem a gyöngyhorgolásos kálvária. Ő pedig az eredmény, íme:


És hogy mi lett a visszafogott bőrláncot kapott csavaros medál sorsa? K. barátnőm nálam járva (és az ékszereim között mazsolázva) szerelembe esett vele, én meg odaajándékoztam neki, mert annyira szépen nézett rá.

A linket talán megtalálom, de nem ígérek semmit, én kinyomtatott papírról fűzöm.

Szemétládák

Elnézést, de a háromszög medálok ezen a néven futnak a szótáramban. Elmesélem, miért.
Ő, a Türkiz Szemétláda volt nekem az első:

A Türkiz Szemétládát kezdetben gyönyörű háromszögnek láttam, naiv voltam és lelkes, mert ez aztán a medál, formás-súlyos, igazi kihívás meg- és összefűzni az egyes darabokat. T.SZ. csak a minta leírásában felbukkanó hibák észlelése után lett - úgy a harmadik másodpercben. Rögtön az első mondat zsákutcába vezetett: "... fűzzünk fel 39 kezdőszemet...". Három másodpercnyi flow, ennyi jutott nekem, utána jött az iszapbirkózás. Mert 39 szemmel más a méret, más a minta, más minden. Ez olyasmi, mint amikor a szakácstanuló nyári gyakorlatra érkezik a negyvencsillagos étterembe, és az első napján behajtják a konyhába, hogy dobjon össze egy ötfogásos vacsit nyolcvan főre. Semmi krumplipucolás, semmi répaszeletelés, semmi mosogatás. Rögtön bele a legmélyebb vízbe. Úszógumi? Ja, az nincs. 
Köszi, szerző! Köszi, kiadó! Köszi, Murphy!
Nem futamodtam meg. Ez az a helyzet, amit nem tudok feladni. Nem bírok lapozni és egy másik mintát keresni. Cseszi a csőrömet a kudarc, meg marcangolom, foggal-körömmel szaggatom az önérzetemet, hogy nem lehetek ennyire béna, a szar minta nem mentség. És ha kipuffogom magam, meg lehalászom a sztratoszférából a vérnyomásomat, mindig nagyon kell röhögnöm, mert az élet összes területén ilyen vagyok, addig küzdök, amíg azt nem érzem, hogy mindent megtettem a sikerért. Mindent. Ha így sem jön össze, oké, elfogadom, de kell a tudat, hogy nem rajtam múlt. Úgyhogy szó sem lehetett beletörődő vállrándításról és holmi továbblapozásról, harcba bocsátkoztam a Türkiz Szemétládával. Háromszor vagy négyszer fűztem újra. Az elejét. A hátát kétszer. Utána már csak sorokat bontogattam, ha úgy adódott, és persze úgy adódott. A mérleg (nevezhetjük direkt vagy közvetett következménynek is): egy darab kettétört tű (volt másik), egy darab meggyötört arc és idegrendszer (az enyém), több liter veríték és néhány csepp vér (szintén az enyém), kismillió tűszúrás a kezemen (lassan annyira lyukacsos lesz, hogy puszta kézzel szűrhetem le a tésztát).
Volt olyan pillanat is, amikor nagyon utáltam és elátkoztam a maximalista és mindenféle egyéb természetemet, aztán elkészült és ujjongás helyett azt éreztem, hogy azanyádúristenit
És kismillió új háromszög fűzése közben valahogy megbarátkoztunk egymással, A Szemétláda meg én. Mivel a kapcsolatunkban így új éra vette kezdetét, egyre ritkábban szemétládázom. Ha kettétöri a tűmet, akkor igen.
Hadd mutassam be a többiek egy-egy díszpéldányát is:


A fekete-ezüstből készítettem a legtöbbet. Egy ezüst-türkiz-fekete szépséget még nem látott a gazdája, egy piros-fekete pedig mostanában készül, ezek majd később kapnak itt helyet. Csomó mintát ki szeretnék még próbálni a szemétládán háromszög medálon, egyszer biztosan lesz rá időm.

A könyvet egyelőre nem találom, ami nem meglepő.

Málnás csoki

Ezen a képen egész jól látszik, hogy barnásbronzosfeketés gyöngyök ölelik körül a piros teklákat. Elegáns és dögös darab. A hozzá passzoló fülbevalóról lőtt képet elkevertem valahová hónapokkal ezelőtt, de tervezem, hogy újra megfűzöm, esetleg más színben.

A minta innen, örök hála érte.

Bogyós fülbevalók

Na, mit ígértem? Na, mit? Tessék, a fülbevalóim:

Az elmúlt 2-2.5 évben készített ékszereim közül alig néhány maradt a birtokomban, szinte mindegyik gazdára talált, és erre nagyon büszke vagyok. A bogyós fülembevalókon kívül talán egy-két saját nyaklánc lapul itt-ott az ékszeres ládikámban. Majd magamnak is csinálok ilyet meg ilyet, mindig ezt mondom, aztán soha nem lesz semmi a dologból, mert új és új ötletek forgolódnak az agyamban, muszáj őket megvalósítanom, a saját ékszerparkom feltöltése ráér. 
Valószínűleg én vagyok az egyetlen gyöngyös lány, aki bolti ékszerekben flangál.

2011. november 8., kedd

A következő fülbevaló lesz, megígérem

Szerintem nagyon szépen összepasszol a lila és a zöld (talán elég meggyőző ez a karkötő), egyik kedvenc színkombinációm.


A bogyó egy Campos (Charl'stone 5), ha jól rémlik a neve, és kábé 2-2.5 óra kell egyetlen bogyó elkészítéséhez. A negyedik után egy ideig nem leltem magamban lelkierőt a Campos-fűzéshez, ki érti ezt.

2011. november 7., hétfő

Harc a szürkeség ellen

Néha jó csak úgy egymás után fűzni a gyöngyöket, lehetőséget adni a véletlennek, hogy létrehozza a maga szépségeit.

Zöld játékosság...

... és sok bronz, illetve leheletnyi réz. A kettőt csalafinta módon ötvöztem, igazán hangulatos. A rövid láncon lógó apróságokat imádom, készíteni is. Ez a fűszer a karkötőn, meg a sötét- és világoszöld csiszolt gyöngyök, ezek is vidáman fityegnek. Miután elkészült, kábé ezerszer megnézegettem-megsimogattam.
Ja, és persze itt is kagylókkal dolgoztam.

Vidám, nőies... és nagyon hosszú

Szeretem a hosszú nyakláncokat, öltöztetnek és remekül elbabrálok a felfűzött gyöngyökkel. Az ilyen nőies-romantikus darabok a kedvenceim.
.

Utólag kiderült, a sárga kagylóvirágokból az utolsó példányokat hoztam el, és máshol sem találtam meg ezt a típust. Néhány nappal később valamivel nagyobb, színes kagylóvirágokba botlottam, sárga pont nem volt, de a türkiz, a zöld, a lila és a piros igen erőteljes örömujjongást váltott ki belőlem.


A zöld és a kék gyöngybogyókat saját kis kezeimmel alkottam. A második lánc rendelésre készült, örültem, hogy mindent rám bízott a leendő tulajdonos.

2011. november 6., vasárnap

Narancsos csoki


A barna és a bronz mellé kívánkozott az a gyönyörű narancssárga, amibe hetek óta szerelmes vagyok. Esti fényben sötét narancslekvár színe van, nappal lángnyelvként szikrázik. 
A villamoson láttam egy egyszerű (bolti) ezüst karkötőt (középkorú nő tartozott hozzá), onnan az ötlet. 
Kattintsatok a képre, úgy látszik is valami.

A bogyóhoz itt merítettem ihletet.