2012. január 31., kedd

Karamell a sokadikon


Ez a nagyon karamelles finomság már december óta készülgetett, nemrég értem a végére. Kellemesen hever a dekoltázson, nem az a kimondott szárítókötél-hosszúságú nyaklánc.


Empatikus nő vagyok, ezért nem mutattam meg a páromnak, hogy az általam rendkívül ügyesen (sok-sok hónappal ezelőtt) letört makrót kétoldalú ragasztószalaggal applikáltam a gépre, hátha sikerül jobb képeket szülnöm. Nem akartam a lelkébe tiporni a barbár tettemmel, így a ragasztószalag levakargatását is titokban kiviteleztem. 


És igen, megint csavart, mert csavarni jó. (Mélyebben szántó gondolatokra képtelen vagyok hajnal kettőkor.)


Ez meg a kagylókorong háta, szerintem így is hordható.

2012. január 27., péntek

Metálmohás dekoltázsmágnes

Majdnem elfelejtettem berakni ide a metálmohás nyakláncot, de most itt van ő, íme (gigaméretért katt a képre):


Nem ígérem, hogy nem lesz több csavaros lánc, nagyon tetszik ez a technika. (Új szemeket meg majd kérek karácsonyra.) Élőben mélyebb az összes szín, de hát a fotómasinám, tudjátok... Némi ezüstöt vegyítettem a többféle zöld közé, és megcsavartam a swarovskikat, a csiszoltakat és a teklákat is, így izgalmas igazán az összhatás.


A medálra azért vagyok büszke, mert ilyesmit még soha nem csináltam, ráadásul a pillanat hevében csak úgy jött magától, hogy mit és hova fűzzek. Azt hittem, soha többé nem tudom elkészíteni, de tévedtem, persze azért itt-ott gondolkodnom kellett a hogyisvolton. 


Tényleg dekoltázsmágnes, én szóltam.

P.S.: A láncrész lezárását Orsinka magyarázta el, ezer köszönet érte.

2012. január 23., hétfő

Virágoskertem

Most van az, hogy nagyon szenvedek a téltől, soha nem viseltem még ilyen nehezen, türelmetlenül várom a tavaszt. Utálom a kabátotsálatsapkátcsizmátvastagzoknit. Nem kell hó, nem kell csípős szél, nem kell orrfolyás. Ahogy elnézegetem a kezeim között alakuló ékszereimet, azt látom, hogy egyértelműen a tavasz felé menekülök. Talán a gyöngymágia hatására kitavaszodik.





Szeretem bennük, hogy fényviszonytól és ruhától függően változtatják a színüket. A jégvirágnál eddig hatféle színárnyalatot számoltam össze, de biztos van még.

P.S.: Perle4U mintája, köszönöm szépen.

2012. január 11., szerda

Púdereztem


Ma kivételesen a játszótér egyik elhagyatott pingpongasztalán rendeztem be a műtermemet, mert végre sütött a nap egy kicsit. Mielőtt elővettem volna a fotómasinámat, elfogyasztottam a nagy útra csomagolt elemózsiámat (két perc a lakásajtó-pingpongasztal táv, de ugye bármi megtörténhet az ember fotózásra igyekvő lányával), és befejeztem a medál rögzítését, illetve kapcsot szereltem a láncra. Ültem a padon a pár fokban (sálban, sapkában, nagykabátban) és fűztem. Itthon erősen akadályozott volna a kiskorúm, így viszont mindennel elkészültem és képekre is futotta az időmből.
Még tavasszal vettem a cseresznyekvarc fánkot, gondoltam, kitanulom rajta a belső lyuk díszítését. Az elmúlt hónapokban aztán annyira meglapult a többi gyöngy között (és engem más izgatott gyöngyileg, nem a belső lyuk), hogy  fel sem ködlött bennem a létezése, amikor megrendeltem a cseresznyekvarc golyókat. Gyöngyrendezgetés közben akadt a kezembe a fánk és jött vele az aha-élmény, hogy hoppá, a golyóim! Adta magát mellé az ezüstös és a kristályos színvilág, teljesen elvarázsoltak a rózsaszín különböző árnyalataival együtt, pedig ezek a púderfélék nem is az én színeim. Csak úgy elkészítettem ezt a láncot, kíváncsi voltam, mit súg az ihlet. Szerető gazdájára vár, ezt mondta nekem.


A Cellini spirállal régóta szemeztem, nem mertem belevágni, azt hittem, bonyolult, maga az ördög. (A gyöngyhorgolással és a gyöngyhímzéssel is így vagyok, és mindkettő borzasztóan foglalkoztatja az agysejtjeimet.) Hát, kiderült, hogy nem. Egyedül a más-más gyöngytípusok miatt futottam neki többször a spirálnak, ki kellett kísérleteznem, mit és hogyan szeretnék.


A cseresznyekvarc fánkon végül nem gyakorlatoztam, fűztem a gyöngyöt érzés szerint. Fura, hogy szomorú hangulatban bíbelődtem az ékszerrel és mégis szép lett. Gigaméretért katt a képekre.

P.S.: Ja, megnyitottam a kommentboxot, mert kértétek.

2011. december 19., hétfő

Elkészült végre


Hónapok óta szerettem volna elkészíteni ezt a nagyon csokis, nagyon karamellás, nagyon narancsos Granadát, most sikerült. Azt már nem bírtam kivárni, hogy megvegyem hozzá a láncot, fene a türelmetlen mindenemet.

2011. december 9., péntek

Kékek, sorakozó!


Ajándékba kaptam ezeket a kék gyöngyöket több más gyönggyel együtt, és hónapok óta izgatják a fantáziámat. Végül ez a három sorból álló karkötő született egy részükből néhány hete, az egyik Korfun vásárolt karkötőm ihlette. Azt kell tudni ezekről a különböző méretű gyöngyökről, hogy rengeteg kék megidézésére képesek a fényviszonyoktól függően - a fehéres kéktől a középkéken át a sötétkékig van itt minden. Pici hematit gyöngyökkel állítottam kontrasztba a kékségeket.

2011. december 7., szerda

Újabb szemétládák

Na, jó, nem is azok, már egészen megszerettem őket.
Ígértem korábban, hogy megmutatom a két legújabb medált. A képek minőségét sajnálom, nem igazán kaptam vissza a színek élénkségét. Szerencsére mindig az a reakció, hogy jajj, a képen is tetszett, de élőben valami csodaszép!
A piros-fekete nagyon dög, a türkiz-ezüst-fekete pedig olyan volt a tenyeremben a sötét türkiz (ez sem látszik elég jól) gyöngyök miatt, mintha selyemből varrtam volna.


2011. december 4., vasárnap

Így ityeg a fityeg

Mostanában ilyesmi karkötőket és fülbevalókat alkotok, mert belehabarodtam a kismillió fityegőbe.




Csodaszépen csilingelnek, ezekben a karkötőkben nem lehet osonni.
A gépemből és a mai fényviszonyokból ezt tudtam kihozni. A lényeg azért látszik.

(P.S.: Azt ugye mondanom sem kell már, hogy katt a képre a gigaméretű fityegőkért.)

2011. december 3., szombat

Granadák

Gondolatban már legalább tíz másik színben fűztem Granadát, nagyon szeretem a formáját.
Kattintás csak saját felelősségre, a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.



Vékony bőrláncot kaptak, hogy nyakékként éljék tovább az életüket.

P.S.: Sabine Lippert mintája, örök hála érte.

Ínyencfalat...



... mézből, karamellből, csokoládéból, pezsgőből.

P.S.: Tigris és Rhondia bogyó a két fűzött szépség.

Behálózott

A bronz-türkiz az egyik kedvenc párosításom. 


Csókkarkötő

Ezek a gyöngyök olyanok, mint Klimt színei A csók című képén.

Nemezes-gyöngyös

Az a helyzet, hogy ezen a lilás-ezüstös karkötőn minden bogyó saját találmány és gyártmány: szétázott kézzel formáztam a nemezgolyókat (tapsvihar1), a bogyók fűzéstechnikájának kiötlése órákon keresztül tartotta izzásban az idegrendszeremet (tapsvihar2). Odavagyok a rusztikus nemez és a finom gyöngy párosáért, remekül kihangsúlyozzák egymást.

Rongyszőnyegek

Az egyik legmelósabb és legtűzabálóbb karkötő a világon, de imádom, ahogy lassan, gyöngyről gyöngyre rajzolódik ki a minta, és imádom a mintatervezést is.
Az utolsó karkötőhöz fülbevalót is kértek.





Ööö... bogyók


A leendő tulajdonosa megálmodta, én megvalósítottam. 

Zőcccség a nyakba


Ez a nyaklánc volt az első 'komoly' gyöngyös alkotásom - a gyerekkori gyöngykrokodilok után. Hát, igen, az elmúlt másfél évben nem sikerült megunni a gyöngybogyókat. 

Borzaskák



XL-es borzasokért katt a képekre.

P.S.: Bead&Button minta mindkettő, ha jól rémlik.

2011. november 20., vasárnap

Sütőtökös

Nem tudom, mi volt előbb, a sütőtökimádás vagy a sütőtökszínimádás, a lényeg, hogy szeretem ezt a mély színt.


A gyöngyök gyönyörűen csillognak a napfényben, a nemez pedig új kedvencem. A két (kb. 1.5 centis) bogyó feletti láncrészt nem díszítettem semmivel, úgyhogy nem azért takarja a kő, mert csúnya.
Nőies, könnyed, vidám darab. 

2011. november 10., csütörtök

Csavaros

Az állt a tárgymezőben, hogy mert szereted a kihívásokat ;), így ezzel a kacsintással, ami bármit jelenthet, akár jót is. Nem tudtam elképzelni, mit csatolt d. barátnőm a leveléhez azok után, hogy könnyedén (felelőtlenül?) felvillantottam előtte a gyöngyhorgolás lehetőségét, ha már úgyis ott a kezében a horgolótű. Fogalmam sincs, mi az a gyöngyhorgolás, csak bedobtam a közösbe, mert láttam néhány gyöngyhorgolt ékszert és tetszettek. Mivel az ágyamban nem találtam levágott lófejet és selyemzsinórt sem hozott a postás, úgy ítéltem meg, d. barátnőm nem tett feketelistára, ezért el mertem olvasni a levelét. Talált egy mintát bóklászás közben és egyből rám gondolt. (Szeretném felhívni a kedves milliárdos olvasók figyelmét, hogy felesleges pénzmag esetén is nyugodtan alkalmazzák ezt az eljárást: gondoljanak rám és küldjék a zsét, nem fogok megsértődni, komolyan.) Első ránézésre nehezebbnek tűnt a medál mintája, mint amilyen valójában volt, bár ha nincs kismillió tapasztalatom a Türkiz Szemétláda rokonaival, elbénázgatok vele néhány hétig. Tartottam az orosz leírástól is, hiszen alig valamit tudok oroszul, ennek ellenére a lényeget sikerült kibetűznöm. Ősz hajszálaim és ráncaim egyedül az összeállításnál szaporodtak meg, az kegyetlenség a köbön, mondjuk, azért messze nem a gyöngyhorgolásos kálvária. Ő pedig az eredmény, íme:


És hogy mi lett a visszafogott bőrláncot kapott csavaros medál sorsa? K. barátnőm nálam járva (és az ékszereim között mazsolázva) szerelembe esett vele, én meg odaajándékoztam neki, mert annyira szépen nézett rá.

A linket talán megtalálom, de nem ígérek semmit, én kinyomtatott papírról fűzöm.